A dackorszak

A dackorszak sok szülő számára az egyik legmegterhelőbb időszak: egyik pillanatban még minden rendben van, a következőben pedig egy apró „nem” is hatalmas hisztit válthat ki.

A jó hír, hogy ez a viselkedés többnyire a gyermek természetes fejlődésének része. Néhány egyszerű, következetes módszerrel azonban a szülők könnyebben kezelhetik a mindennapi dühkitöréseket.

A dackorszak általában 18 és 24 hónapos kor között kezdődik, bár egyes gyerekeknél később jelentkezik. Ebben az életkorban a kisgyermekek egyre inkább próbálják feszegetni a határokat, kifejezik saját véleményüket, és egyre erősebben élik meg az érzelmeiket.

A szülők ilyenkor többek között az alábbi viselkedésekkel találkozhatnak:

• gyakori hisztik és dühkitörések;

• szinte mindenre adott „nem” válasz;

• erősödő igény arra, hogy mindent önállóan csináljanak;

• nehézségek a megosztással és a felváltva végzett tevékenységekkel;

• ütés, harapás vagy tárgyak dobálása frusztráció esetén;

• gyors hangulatingadozások;

• ellenállás a mindennapi rutinokkal, például az öltözködéssel, fogmosással vagy lefekvéssel szemben.

A háttérben azonban komoly fejlődési változások zajlanak. A kisgyermek egyre önállóbb szeretne lenni, saját döntéseket akar hozni, és egyre több dolgot szeretne segítség nélkül elvégezni. Közben azonban még nem rendelkezik azokkal a nyelvi és érzelmi készségekkel, amelyekkel megfelelően ki tudná fejezni, mit szeretne. Ez könnyen frusztrációhoz vezethet.

A fejlődő nyelvi készségek miatt a gyermek sokkal többet érthet, mint amennyit szavakkal képes kifejezni. Emellett az érzelmei is egyre intenzívebbek, miközben azok kezelését még csak tanulja.

A határok feszegetése szintén természetes része ennek a folyamatnak: a gyermek így tapasztalja meg, mely viselkedések elfogadhatók, és hol húzódnak a szabályok határai.

A dackorszakban nincs olyan módszer, amely minden helyzetben azonnal működik. Néhány következetes stratégia azonban segíthet abban, hogy a mindennapok gördülékenyebbé váljanak.

Maradj nyugodt. Amikor a gyermek elveszíti a kontrollt, a szülőnek különösen fontos megőriznie a saját nyugalmát. A kisgyerekek a felnőttektől tanulják meg, hogyan szabályozzák az érzelmeiket, ezért a nyugodt szülői reakció sokat segíthet. Néhány mély levegő vagy egy rövid szünet is hasznos lehet, ha kezd túlterhelővé válni a helyzet;

Ismerd el az érzéseit. Nem minden csalódást kell azonnal megszüntetni vagy megoldani. Ehelyett érdemes segíteni a gyermeknek megnevezni, mit érez. Például elmondhatjuk neki, hogy látjuk, mennyire csalódott vagy dühös. Ezzel elfogadjuk az érzéseit, miközben a szabályokat és határokat továbbra is fenntartjuk;

Ne jutalmazd a hisztit. Ha a gyermek minden dühkitörés után megkapja, amit szeretne, könnyen megtanulhatja, hogy a hiszti célravezető módszer. Érdemes ezért következetesen kitartani a szabályok mellett, és megvárni, amíg a gyermek megnyugszik, mielőtt megbeszéljük vele, mi történt;

Tereld el a figyelmét. A kisgyermekek figyelme gyorsan változik, ezt pedig a szülők a saját javukra is fordíthatják. Ha például a gyermek egy veszélyes vagy törékeny tárgyhoz nyúl, érdemes egy másik tevékenységet vagy játékot ajánlani helyette. A figyelem átterelése gyakran még azelőtt megállíthatja a kibontakozó hisztit, hogy az igazán intenzívvé válna;

Ügyelj a megfelelő pihenésre. Nem minden ellenállás vagy dühkitörés mögött dac áll. A fáradt gyermek sokkal nehezebben tudja kezelni az érzelmeit, ezért a megfelelő mennyiségű alvás számos hisztit már a kialakulása előtt megelőzhet;

Ne hagyd, hogy túlságosan megéhezzen. Az éhség szintén könnyen ingerlékenységhez és dühkitöréshez vezethet. A rendszeres étkezések, valamint egy egészséges harapnivaló magunkkal vitele hosszabb programok vagy ügyintézés előtt segíthet elkerülni a kellemetlen helyzeteket;

Készülj fel előre a változásokra. A kisgyermekeknek gyakran nehéz egyik tevékenységről a másikra váltani. Ha például el kell hagyni a játszóteret, vagy be kell menni egy üzletbe, érdemes előre elmondani a gyermeknek, mi fog történni. A kiszámíthatóság csökkentheti az ellenállást, hiszen a gyermek nem éli meg váratlanul a helyzetet;

Keresd a viselkedés valódi okát. Nem minden hiszti a határok feszegetéséről szól.

Érdemes megvizsgálni, hogy a gyermek valójában mire van szüksége: lehet, hogy vigasztalásra, egy kis ennivalóra, alvásra vagy egyszerűen néhány percre, hogy megnyugodjon.

A jó hír, hogy a dackorszak nem tart örökké. Ahogy fejlődik a gyermek nyelvi készsége, érzelemszabályozása és önkontrollja, a dühkitörések általában ritkábbá és kevésbé intenzívvé válnak. Sok családnál 3 és 4 éves kor között már érezhető javulás, bár minden gyermek saját ütemben fejlődik.

Fontos megérteni, hogy a kisgyermek nem azért viselkedik nehezen, hogy megkeserítse a szülők életét. Ebben az időszakban gyors testi, szellemi és társas fejlődésen megy keresztül, miközben azt tanulja, hogyan legyen egyre önállóbb.

A türelem, a kiszámítható rutinok és a következetesség sokat számít. A dackorszak ugyan próbára teheti a családot, de megfelelő támogatással a gyermek fokozatosan megtanulja kezelni az érzelmeit és alkalmazkodni a mindennapi helyzetekhez.

Ha azonban a szülőt komolyan aggasztja a gyermek viselkedése, vagy felmerül, hogy annak hátterében egészségügyi probléma állhat, érdemes gyermekorvossal vagy más gyermek-egészségügyi szakemberrel konzultálni.